A „NAGY” GRAFIKA

 A kilencvenes évek közepén történt, -amikor még a Szoboszlói Galériában rendszeresen rendeztünk kiállításokat,- hogy Kovács Gabival, elutaztunk Pécsre megtekinteni  Kigyós  Sándor készülő szobrát, a „Zászlót” amit aztán egy évvel  később  köztérre állítottunk a Szilfákalján. És ha már ott voltunk, természetes volt számunkra, hogy felkerestük Pinczehelyi Sándor grafikusművészt a Pécsi Galériában, hogy megbeszéljünk vele egy  Szoboszlói kiállítást a következő évben. Így is történt, sikerült az időpontban is megegyeztünk. Majd eljött az idő, annak rendje módja szerint elhozattuk a képeket P. Sanyi azt üzente, ránk bízza a kiállítás berendezését. A grafikákat szépen sorrendben a kiállító terem padlójára helyeztük, a felkötözést két segéderőre bíztuk, mi pedig átmentünk a Bethlen Gáborba  (ez a szemközti söröző volt) Miután gondoltuk, hogy kész a kiállítás visszamentünk ellenőrizni, hogy minden rendben van e. Egyszer csak észreveszek az asztalon négy fehér hullámos papír csíkot, és megkérdeztem J. L. –tól mi ez ? Hát az egyik kép nem fért az üveg alá, na meg amúgy is hullámos volt a széle hát levágtuk. Ott van a falon mutatott rá az egyik képre. A szélein még észlelhető volt némi hullámzás . Ebből még gond lehet mondtam,  de megnyugtattak mi baj lehetne? A dolog el is felejtődött a megnyitóra Pinczehelyi nem tudott eljönni. A megnyitóra felkért Székelyhidi Ágoston annak rendje s módja szerint méltatta a művész munkásságát, kijelölve helyét  a mai Magyar grafikában, és külön kiemelve bátorságát, hogy mi volt az most figyelj:  Ő volt aki merészelte a Magyar trikolort képein ábrázolni?!! Amit akkor is sokan felesleges magyarkodásnak, tartalom nélküli formalitásnak tartottak Majd eljött az idő a képeket leszedtük, és visszaküldtük Pécsre. A sofőr egyedül vitte vissza a képeket, és miután hazatért , egyből felhívta Kovács Gabit és átadta a művész üzenetét, azaz felháborodását, a megnyirbált  kép miatt. Majd Gabi engem is felhívott, és egyből azzal kezdte „Baszd meg, tényleg nem kellett volna levágni a kép széleit, állítólag valamiféle, drága Francia papír volt, szándékosan hullámosítva” Mivel én két hét Múlva Pécsre Készültem, Kígyós Katiékhoz, a Király utcába, ahol P. Sanyi is lakott. Már előre féltem, hogy biztos össze fogok futni, vele  és akkor mit fogok mondan. Előre fogalmazgattam magamban a lehetséges mentségeinket. A találkozás miatt nem kellett sokáig izgulnom, már a legelső napon, amikor újságért indultam, alig hogy kiléptem a kapun az első járókelő, akivel találkoztam, Pinczehelyi Sándor volt. Akkorra már lehiggadva, de azért az újságos standig ecsetelve a megcsonkított papíron esett csorbát. Nekem pedig semmiféle mentség nem jutott eszembe.

Pinczehelyi kiállítás