1559 szilveszter napján lélekszakadva jöttek a felderítésre kiküldött lovasok a  hírrel, a török már megint Szoboszló felé tart egy kis rablás, dúlás céljából. Sok idő nem volt gondolkodni gyorsan összedoboltatták a város népét és az egyik furfangos városi előljáró kitalálta, hogyan lehetne csellel elűzni a gonoszt. Kihírdette, hogy mindenki menjen haza és ahány kolompja karikás ostora és egyéb zajkeltő eszköze van, az jöjjön a templom térre. Így is lett, a város egy emberként szorongott a téren, majd ki lett adva az utasítás, hogy ha közelbe érnek a törökök, írtózatos zajt kell csapni hadd higgyék, hogy rengetegen vagyunk. Így is történt mikor közelebb értek a martalóc hadak egy intésre iszonyatos zajjal kereplővel kolomppal fogadták őket. Azok megrettenve a fülsiketítő zenebonától ordítástól azt hitték, hogy jelentős ellenállással kell szembenézniük és nem vállalván a kockázatot, eltakarodtak a város alól.Így szól a legenda.

2009 szilvesztere kereken 450 évvel később. Sötétedvén a város apraja nagyja kezd felszállingózni a főtérre.  Petárdák durrannak, kutyák üvöltenek, már a város külső részein is. Ellenségre,  ugyan most nem számíthatunk , ezért a szoboszlói harcosok a város főterére érve a parkokon keresztülgázolva egymás levadászására törekednek. Na persze nem a teljes megsemmisítés a cél, de azért jót röhögnek, ha valaki infarktus közeli állapotba kerül a háta mögé vágott petárda robbanásától. Az is jópofa látvány, ha egy meggyújtott csillagszóró valaki fején landol, főleg ha kopasz, (láttam ilyet, most az idő igen „kellemes” volt) az illető, aki eszeveszetten kapálózva igyekszik megszabadulni égési sebek nélkül megúszni ezt az év végi kalandot. Megfogadja hogy még egyszer nem fog kijönni a csergetésre. Hát így szórakozunk mi szoboszlói utódok ellenség híján pár évszázaddal később. Majd miután sikeresen végrehajtottunk, pár hasonló akciót, a sikerélménytől feldobva  hazatérünk, majd  boldog és békés újévet kívánva öleljük át szeretteinket.