A fiú már türelmetlenül várta, hogy vége legyen a tanévnek, mert akkor majd jön a nyár, irány a fürdő és neki a szünidő a nagy lehetőségeket hozza el, mert ott lesznek a szoboszlói lányok, azaz nem csak ők de az ország minden tájáról, sőt idegen országokból is. Ilyenkor mindig áldotta a szerencséjét, hogy Szoboszlón született. Végre nehezen, de eljött a szünidő és ahogy tervezte hetente kétszer-háromszor kiment a fürdőbe új kalandok reményében bízva. Persze legtöbbször maradt a szokásos rítus, úszás a hullám medencében, egy kis napozás, esetleg a nyugdíjasok medencéje a pezsgő, ahol noha egészen más de különleges élet zajlott. Hol valamelyik vidéki Termelőszövetkezet tagjai fakadtak dalra régi szép népdalokat énekelve  talán a jó melegvizű medence hatására, vagy az otthonról hozott jóféle kisüsti miatt, vagy csak így érezték igazán jól magukat. A fiú sokáig elnézte őket, a megfáradt de most élénk tekintetüket. Persze sokan elhúzódtak a közelükből, gúnyos megjegyzések közepette.

Majd egy ideig tisztes távolból figyelte a sakkozókat, végiggondolta a játszmát, hogy ő mit lépne, azon mindig elcsodálkozott, ahogy a sakktábla ott úszkált lebegett a víz tetején. Majd sorba állt a forró betonon sűrű lábváltással, egy lángosért /2 Ft/ és az akkor még újdonság Coca-cola elfogyasztása után haza ballagott. De nem adta fel. Így ment ez sokáig, mindig új reménnyel indult.  Egyik délután aztán megismerkedett egy lánnyal, egész délután a medence partján ülve beszégettek. És milyen  kegyetlen a sors, a lánynak a családjával együtt másnap reggel haza kellett utaznia. Megígérték egymásnak, hogy jövőre újra találkoznak itt a nagymedencénél, mivel minden nyáron ellátogatnak Szoboszlóra... Eltelt az év, jött  új reményekkel a nyár. A fiú most is gyakran kilátogatott a fürdőbe.  Néha még eszébe jutott a tavalyi lány, a tavalyi ígéret. Már nyár vége közeledett, éppen hazafelé készülődött.  Kifelé  menet a fürdőből valami arra késztette, hogy megálljon. Nekitámaszkodott egy oszlopnak és nézte a fürdőzőket. Eközben harsogott a hangszóróból a nyár slágere „Egy éve elmúlt emléked él...”. Ahogy így nézelődött, meglátta a tavalyi lányt, jobban megnézte, igen ez Ő. Ott ült a medence szélén. Ez nem lehet igaz, villant át rajta, mindig utálta a nyálas giccses történeteket és ennek most itt vele kellett megtörténnie és ennek a nyavalyás slágernek is éppen most kellett megszólalnia. Már indult a lány felé, amikor megszólalt a hullámverésre hívó csengő. Eztán csak döbbenten azt látta, hogy a lány egy fiúval kézen fogva szaladt a medence felé, nehogy lekéssék az első hullámokat.

 

Illusztráció