ÉLET

/pesszimista változat/

Ha már  megszülettél
 „Vérben és mocsokban”

  És elmúlt a boldog gyermekkor
   „Jaj ,maradj még, drága vendég”

    Amikor már beletörődtél abba,
    Hogy életed mennyire kiszámítható
      És érzed, hogy ebből talán soha nem tudsz kitörni
       És igazat adsz a híres hírhedt grafikusnak, ha kérdezi tőled

         „Normálisnak tartja magát? Igen?  Akkor hogyan magyarázza
          azt, hogy évek óta improduktív tevékenységből tartja  el  magát„

          Közben észre sem veszed, „Perc hullik percre” ahogy a legendás
           költő elüvöltötte, és már életed felén is túl vagy, vagy még azon is túl

           Aztán öregen legyintesz, és igazat adsz a Magyar filozófusnak
             „Az ember végül is mindig önmaga marad”

           És ha már mindezeket  túlélted,

          A gitáros dalnok jut eszedbe
         Akivel együtt énekeled
         „Bassza az Isten”

Illusztráció