Miután, Gyuri megismerkedett Tóth Lajos juhásszal, nyaranta, és kedves évszakában a sárguló őszökön   sokszor felkereste őt angyalházi tanyáján. Lajos bátyánk mindig szívesen fogadta, az első kérdése sokszor az volt Gyurikám meddig maradsz, hámozzak meg egy birkát! Persze Gyuri mindig megkegyelmezett az állatnak, nem így Lajos bátyánk. Ő volt szerintem az utolsó igazi juhász és nem csak azért, mert az öltözete pásztorkellékei mind a régi korok emberét idézték, Ő lelkében is a puszta embere volt. Egyik látogatás során  Gyuri felfedezte, hogy a közelben van egy elhagyott rozoga használaton kívüli juhász kunyhó, majd szívós utánjárással annak használati jogát megszerezve, barátai segítségével lakhatóvá tették így aztán lehetősége volt, hogy elvonuljon akár egy hétre az angyalházi pusztaságba, egy kis feltöltődésre. Ekkor a plasztikáit „felfüggesztette” és hortobágyi képeket festett ajándékozási célból. Ekkor megpróbált kikapcsolódni a feszítő gondolatai elől, amik persze így is  csak a plasztikái körül forogtak. Így festegetett egy alkalommal, amikor észrevette, hogy egy birkanyáj egyre közelebb kerül hozzá, ami végül is a Hortobágyon nem  meglepő. Úgy tíz méterre megállt Gyuri háta mögött a juhász és erősen figyelte a készülő képet, végül megszólalt. Osztán mit fínykípez a Bátyám. Ekkor Gyuri hátrafordult, a lába szinte földbe gyökerezett a látványtól a juhász szalmakalapban volt, zakóját valószínűleg a Vörös Október Férfiruha gyárban készülhetett valaha, a lábán pedig egy zöld gumicsizma, a nyakában spárgán fellógatva egy Sokol táskarádió függött, ahogy az illett két laposelemmel befőttes gumival odaerősítve. Miután Gyuri felocsúdott a látvány okozta sokktól,/mivel ő egy juhászra számított/ ujjával előremutatva a nagy semmibe felelt, látja ott azt a túzokot, na azt festem le. A juhász egy pillanatra a távolba nézett, aztán megint megszólalt. Jobb lesz, ha  szedi holmiját a festő Úr mert jön a vihar, én is hajtom visszafele a nyájat… Aztán honnan tudja a juhász Úr szólt Gyuri a tiszta égre felnézve. Hát bemondta a rádió, emelte fel a nyakában lógó készüléket. Este aztán a baráti bográcsozás alkalmával szóba hozta Gyuri a juhász jóslatát

 Tudod Lajos Bátyám a modern juhász már az időjárás jelentésből szerzi az információit, hogy lesz- e eső vagy sem. Lajos bátyánk csendesen elmosolyodott és csak annyit szólt, hát ma nem lett igaza annak a rádiónak.

----------------------------

Ilyenkor aztán a fővő birkapörkölt mellett előkerültek a híres juhásztörténetek, egy ilyet mondok el most, amelyik tökéletesen jellemzte a hortobágyi pásztorembereket.  Az volt a szokás, hogy hétvégén az asszony mikor kivitte az ételt, a jövő hétre való szalonnát , kenyeret stb.. este, együtt mentek haza a juhásszal, mondjuk Nádudvarra. Szépen felkászálódtak a szekérre, és lassan elindultak hazafelé. Szótlanul üldögéltek,  amikor az asszony hirtelen megszólalt: Hé Apjuk, milyen madár az ott a juhász odapillantott nem válaszolt ballagtak tovább hazafele. Otthon aztán szépen kifogták a lovakat, bementek megvacsoráztak, akkor a juhász hátradőlt  a lócán, és szólt: túzok vót az asszony.