„HARANGHÁZ”

A  kilencvenes évek elején az Oborzil -Jenei házaspár  Hajdúszoboszló számára felajánlott, 45 darab aluminium harangot, mely saját találmányuk, világszabadalmuk,volt. Oborzil Edit  több lehetőség közül szülővárosát Szoboszlót választotta, hogy harangjaikat  elfogadás esetén a város méltó helyen és formában elhelyezze. Végrendeletében  meghatározta  a kiállítás feltételeit, a harangok egy helyben való bemutatását, állagmegóvását, esetleges karbantartását. Végül is az önkormányzat nagyobbik része anyagi okokra hivatkozva nem a legalkalmasabb terv szerint zárt térben  harangokhoz méltó módon működödő képességüket megőrízve, nem díszítőelemként hanem  szakrális tárgyként, harangként /mint például a Makovecz féle terv/  jobb megoldása helyett,ami még anyagi haszonnal is járt volna,   maradt  a jelenleg is létrejött megoldás a harangok elnémítása , amibe akkor jobb híján belenyugodtunk és megkezdődött a harangház építése, a  harangok szabadtéri bemutatása, amivel aztán úgy tűnik le is tette a gondját a város. Nem számolva azokkal a ma már jelentkező gondokkal ami a szabadtéri elhelyezésből mára bekövetkezett. Az avatás után egy évvel később  a harangjáték egy hangját lopták el, amelyet még sikerült pótolni, de már ez előrevetítette a várható gondokat –pár évre rá a színes jelfákat kellett felújíttatni, majd a Szent István harangok medencéjéből kopott le a festés, az úgy is maradt, mivel ha esett az eső volt benne víz, ha nem kiszáradt. Esős időben, pedig a zöld algák festették meg. Nem telt bele sok idő a  medence éppen  száraz periódusában  egy pár erős ember három harangot lehajlított , már megint szegény Szent István harangok voltak az elszenvedői,  Majd a graffitisek vették észre a  szép üres felületeket és már munkához is láttak közben az  egyik harang valamilyen ok folytán félre billent, kitudja mióta áll így. A  karácsonyi díszek viszont hibátlanul díszelegnek , talán a következő ünnepet várva.A harangoknak ezt némán, karóba húzva kell elszenvedni.

2011/XII. Szókimondó

Szent István harangok