ÍGY GONDOZD...

A LEÉPÍTŐTÁBOR KÖVETKEZMÉNYE

Az eset magyar ország közepén, egy kis faluban történt. Azaz hogy nem is volt az a falu olyan kicsi és sokféle népek lakták. Volt ott sváb, zsidó, tót és még magyar is. Az eset a hatvanas évek vége felé esett meg, amikor is kibontakozóban volt az úttörő mozgalom. Iskolánkban kihirdették, hogy a nyári szünetben tábort szerveznek a Balaton mellé Balatonszárszóra. Minden úttörő vagy kisdobos jelentkezhet.  Egy gondom volt csak, hogy én nem voltam egyik sem. Végül is anyám elintézte, hogy mehetek, csak nyakkendőt kell szerezni valakitől, mintha az lennék, azaz úttörő. A Nyakkendőt beszerezve, izgatottan vártuk az indulás napját. Majd megérkezve letáboroztunk. Levertük a sátrakat, vagyis az idősebbek. Másnap elkezdődött a táborozás, azaz a munka. Most nehogy valaki munkatáborokra gondoljon, itt egyszerű gyümölcsszedésről volt szó.  Máshol a paradicsomszedők rosszabbul jártak. A kertek megközelítése volt a legnehezebb, ugyanis egy tarlón /levágott búzaföld/ kellett átmenni és nyár lévén mi mezítláb indultunk el.

Így aztán többeknek felsértette a lábát a tarló. Másnap már valamilyen más, nem emlékszem, de kevésbé izgalmas munka várt ránk. Így aztán ketten otthon maradtak, lábfájásra panaszkodva. Hazatérve döbbenten láttuk, hogy a fiúk önfeledten fociznak. Ez a tüske aztán bennünk maradt. Az egyik fiú cserői létére, nagyjából a baráti körünkhöz tartozott és mi gyerekek  hazaérve bosszút forraltunk ellene, mert ezt mégsem lehetett megtorlás nélkül hagyni. Az hogy mindig utoljára választottuk foci  csapat választásnál nem tartottuk elégnek. Végül eljött a „megtorlás” ideje. Mint falusi gyerekek szerettünk fára mászni, így kiötlöttük hogy Ferit felmászatjuk egy általunk alkalmasnak ítélt fára. Addig mondogattuk neki, hogy te nem is tudsz felmászni, sőt bemutatót is tartottunk a famászásból, amíg végül elkezdett mászni felfelé. Amikor már úgy ítéltük meg, hogy  jó magasan van, előkaptuk az előkészített botokat, és jól elvertük. Majd eltávoztunk a helyszínről elégtételt  érezve, jókat röhögve. Másnap az apja felkereste szüleinket, elpanaszolva a történteket. Ők persze semmiről sem tudtak. Este aztán rákérdeztek a történtekre, akkor én elsoroltam, hogy miért is vertük el ezt a szép nevű fiút. Ezek után apám csak annyit kérdezett, aztán jól elvertétek?