ÓRA - KÉPZŐMŰVÉSZET

Sokat gondolkoztam már azon, vajon miért az órákkal, mint időmérő eszközökkel, azok gyűjtésével, javításával való foglalatosság az egyik legkedvesebb időtöltésem. És hogyan kapcsolódik ehhez a képzőművészeti alkotások szeretete, gyűjtése, amely hasonló szerepet tölt be az életemben. Érdekes  kérdés. Miért e két tevékenység a legfontosabb számomra? Miért alakult ez így, hisz számtalan hobbiszerű tevékenység létezik. Továbbá rám jellemző módon semmi anyagi hasznom nem származik sem az egyikből, sem a másikból, annál inkább kiadás.

Mégis hogyan kapcsolható össze ez a kettő, nézzük: az óra, ez a hol egyszerűnek tűnő, hol igen komplikált időmérő szerkezet, (ÓRAMŰ, ahogy egy öreg órás barátom nevezte e csodákat) a lehetetlenre vállalkozik. A végtelen időt próbálja emberi léptékekkel kordában tartani, ami aztán sikerül is neki. Mivel ember alkotta, saját, korlátozott léptékünkkel. Az idő végtelensége, annak felfogása túlmegy az  elmén, talán ezért kellett  megalkotnunk  az órát? És itt jön a „képbe” a képzőművészet nagyon is emberi léptéke, kiragadni az időből egy fontos pillanatot, ezt valamilyen formában, valamilyen technikával rögzíteni, befogadhatóvá tenni a kellően érzékeny emberek számára. És itt érhető tetten, a lényeges  különbség, ugyanakkor a hasonlóság is a kettő között.  Ezzel azt akarom mondani, hogy a végtelen megragadásának első mozzanata a pillanat rögzítése lehet, és így kapcsolódhat össze a végtelen idő gondolatával. Vagyis az első fázist már érzékelem, a másodikon még „dolgozom”.

Illusztráció