Az alábbi négy történet óravásárlási  szenvedélyem különleges esetei, melyek történhettek akár a debreceni zsibiben, vagy Szoboszlón magánházaknál és  külföldön is. Az események lényege az volt, hogy sikerült megszerezni az óraművet. És ezen túl, még egyéb érdekességekkel is szolgált.

*********

 Szoboszlón dolgoztam a szolgáltatóház vegytisztító részlegében, azaz a részleget Gebinbe vettem ki, ez a nyolcvanas évek félig meddig magánvállalkozási formája volt. Így aztán szabad mozgásom volt a munkatársaim mindig be voltak osztva szombatra, mert ez az én zsibis napom volt. Ekkor minden szombaton beutaztam Debrecenbe a Vágóhíd utcai vásárba, ahol ekkor még sok régiséget is árultak. Az egyik alkalommal, ahogy jártam a sorokat, megszólított az egyik árus egy jól szituált cigány, akitől már egyébként többször vásároltam, hogy van neki egy szép nagyméretű feles ütős fali órája és mivel tudja hogy javítom is őket, rám gondolt hogy vegyem meg. Rendben de hol az óra ? Hát ez az a múlt éjjel leesett a falról, és összetört. Ekkor megmutatta a földön fekvő zsákot, belenéztem és kérdeztem, megvan minden része ? Minden a zsákban van hiánytalanul. Rendben és mit kér a roncsért, kérdeztem. Kétezerre gondoltam mondta. Ekkor én elmosolyodtam és mondtam, ezerötöt adok érte. Végül ezerhatban meg egyeztünk. Eddig rendben is lennénk, mondtam, de sajnos mégse megy a dolog, mert én ezt a buszon nem tudom hazaszállítani. Ekkor az öreg elgondolkodott és átkiáltott a másik sorba. Feri gyere ide, majd utasította, vidd el az urat Hajdúszoboszlóra. Hazaérve aztán izgatottan fogtam hozzá a zsák tartalmának átvizsgálásához. Nem csalódtam mindene megvolt az órának…. Íme

*********

A második eset Szoboszlón történt a szolgáltató házban. Működött ott többek között órás részleg is. Ennek én gyakori vendége voltam „szakmai” okok miatt is, na meg dolgozott ott egy öreg órás Miska bátyám, akit nagyon tiszteltem komoly szakember volt: Őrá bízták a református templom órájának javítását is.  Ennek kapcsán többször voltam vele a toronyban, olykor Tibi fiammal együtt csodáltuk meg a régi óraművet, ahogy az öreg nevezte. Az egyik napon aztán az öreg átjött hozzám, a vegytisztítóba, ritkán tette meg, most is komoly oka volt, tudniillik, egy vendég azt kérdezte tőle, tud e valakit, aki régi órát venne. Tudott. Ekkor én rögtön felkerestem a nénit, aki a Bethlen utcán lakott. Előbb megmutatta egyéb érdekes tárgyait, három szép budha szoborra emlékszem, a férje távol keleten volt követségi titkár és onnan hozott haza sok értékes tárgyat. Sajnos én beteg lettem, mondta és Végh doktor jár le injekciózni, aki már sok mindent elvitt a kezelés fejében. Most legutóbb  az órát, amit el szeretnék adni, nagyon nézegette ezért mentem át az órásokhoz, hátha megveszik. Egy szép metszett üvegű negyedes ütős óra volt, persze hogy kellett de ezek után szégyelltem alkudozni az ára így is baráti volt. Boldogan vettem a hónom alá. Csak egyre lettem volna kíváncsi, amikor a doktor úr felnézett a falra és az óra üres helyét látta, milyen pofát vágott.

*********

 Az órás részlegben volt egy tanuló, aki egyszer azzal állt elő, hogy az utcájukban van egy ismerőse, aki el szeretne adni egy vagy két faliórát. Nekünk sem kellett több, már másnap ott álltunk a Vadas utca megadott számú háza előtt. Becsöngettünk. Hamarosan egy öreg bácsi nyitott kaput. Mit akarnak, kérdezte szinte felháborodottan. Mi csak a faliórák ügyében jöttünk. Miféle faliórák, nincs itt semmiféle eladó falióra. De hát minket így tájékoztattak. Ki volt az a marha kérdezte. Megmondtuk. Így folyt egy darabig a társalgás már hagyni akartuk az egészet, a tanuló gyerekre gondoltunk, aki majd jól megjárja, amiért így átvert bennünket. Ekkor az öreg váratlanul megkérdezte, egyáltalán kik maguk. PiroskaMihály vagyok, mondtam. Ekkor felkapta a fejét és megkérdezte, a csendőr fia. Igen mondtam, hirtelen nem is tudtam ez most jó nekünk vagy sem. Ekkor az öreg megenyhült arccal kaput nyitott és szólt, na akkor jöjjenek be. Végül is aztán megmutatta a két faliórát, melyekről aztán megalkudtunk, és boldogan léptünk ki a kapun hónunk alatt az órákkal. Én még megjegyeztem, látod komám mekkora becsülete volt a csendőröknek , még manapság is megnyílik a kapu még az emlékük előtt is.

*********

 Negyedik: egy Nyugat európai körút során vetődtünk el a Belgiumi Brüzsbe /Brugge/az egyik, ha nem a legszebb nyugat európai városba. Lenyűgöző volt a sok szép rendben tartott épület, csodálatos főtér, a Velencét idéző csatornák. Az időjárás is kedvezett, kivételesen nem esett. Városnézés közben, örömmel láttam, hogy az egyik csatorna mentén egy régiségvásárba botlottunk. Ettől kezdve aztán, azt lestem a vásározóknál, hol látok órát lehetőleg nem túl nagyot, praktikus okok miatt, végül is megláttam, és gyorsan döntöttem az, jó lesz. A  nyelvi nehézségen túl gyorsan meg egyeztünk, ha jól emlékszem tíz euróban, és már rohantam is a többiek után. Szerencsére tejesen hibátlan volt, amint ezt utólag megállapítottam. Azt hiszem ez volt minden vásárlásom közül a leggyorsabb.