P…F…Z…

(Piros fehér zöld)

Pinczehelyi Sándor kiállításához

Ha a képzőművészettel kapcsolatban a politikum bármilyen formában felmerül, azt valahogy mindig gyanúsnak tartjuk. Pedig ezen a tájon, ahol mindennapjainkat,   más térségeknél sokkal erőteljesebben fűszerezi a politika ezt,  természetesnek  kellene tartanunk. Mert amit egy adott kor művésze érez, átél, majd „szűrőjén” át fotó, grafika, vagy bármilyen más képzőművészeti alkotás formájában rögzít, az a kor tudatát, érzésvilágát és az emberi lélek legmélyének rezdüléseit fejezi ki. Tehát korunk lenyomatai, dokumentumai.

Természetesen az elhivatott művészekről van szó. Úgy tűnik, hogy a hatvanas évek óta tartó szellemi liberalizmus még a kádári diktatúrában is „megkönnyítette” a művészek dolgát. De ha arra gondolunk, hogy ez idő alatt milyen szerteágazó, millió gyökerű képzőművészet jött létre, ugyanakkor meg is nehezítette a tisztánlátást, mivel a látványos elméletek, politikumok mögé bújt gyenge alkotások is igényt tartottak a „ századunk dokumentumai „ címre.

Így aztán sokszor nehéz helyzetbe kerül  aki kortárs képzőművészetről ír, és értékelés helyett csak a látványt, a felületet kénytelen rögzíteni. Szerencsére Pinczehelyi Sándor művei  nem ebbe a kategóriába tartoznak. A Pécsett élő művész pályakezdése, mint a legtöbb esetben nem szokványos, Ő sem tartozik a „már gyerekkoromban is festő szerettem volna lenni” kategóriába. Gimnázium—Tanárképző Főiskola után a Janus Pannonius Múzeum gyűjteménykezelője lesz. Kapcsolata a képzőművészettel, már a gimnáziumban kezdődik, majd a főiskolás évei alatt, Kígyós Sándorral, Aknai Tamással, Lantos Ferenc festőművész köré csoportosulnak. Nem sokkal később megalakítják a Pécsi Műhelyt, melynek vezetője ma is Lantos , aki azóta is neveli az újabb és újabb generációkat a látásra, képzőművészetre. Már a hatvanas években is erénye volt a műhelynek, hogy megpróbált az egyetemes művészettel szinkronban működni. Land art-os akciók, kockakövekből kirakott csillag, fűfestéses konceptek, piros fehér zöld akciók. A szocialista jelképek, sarló,  kalapács, mint tárgyak jelennek meg alkotásaikban.

A nyolcvanas évek elején az új festőiség őt is változtatásra ösztönözte a jelek P:: F..Z.. megmaradnak munkáiban, a fotó- grafikai alapot is sokszor elhagyja, és nagyméretű olajképeken foglalja össze addigi eredményeit Végül ’89 után a régi jelképek elveszítették aktualitásukat. Ebben az új helyzetben az azóta elkészült képein a régi formák már csak utalásszerűen villannak fel. A színek is természetesen megmaradnak, de a jelképek már újak.

Installáció