RAVENNÁBAN...

„Ravennában temették Rómát”, ez egy könyv címe volt, valamikor a hatvanas években íródott, mely szerint a birodalom „sírját”  itt ásták meg.  De van itt más is most kétezertizennégyben. Most, egyebek mellett jelentős kortárs képzőművészeti események helyszíne. Ha cinikus lennék, azt kérdezhetném, a művészetet temetik ott mostanság? Mégis, hogy kerül egymás mellé a birodalom és a művészet egy írásban, hiszen a birodalmak végesek a művészet, mint tudjuk örök. Örök? Az történt ugyanis hogy az egyik kiállításon egy falba vágott lyukat bevakolt a racionálisan gondolkodó karbantartó, akit nem figyelmeztettek arra, hogy művészeti alkotást és nem egy javítandó falfelületet lát. Ezzel tönkretette a művész /Eron/ alkotását. Milyen kár volt érte. Más. A lelkiismeretes takarítónő összesöpörte a kiállító teremben a szemetet, és istentelen módon a kukába lökte az alkotást, mivel azt gondolta, hogy a szemét a kukába való. Ő sem gondolt semmi egyéb művészi koncepcióra. Erről aztán eszembe jutott egy szoboszlói történet. A hetvenes években történt a Kisgalériában Csutoros Sándor szobrászművész kiállításán. A művész egy régi viharvert ablakkeretet állított ki, melynek a sarkát szépen beszőtte egy pók mintegy erősítve a koncepciót, nem csak erősítette de maga volt a koncepció. Nagy nehézségek árán sikerült károsodás nélkül a helyszínre szállítania, majd gondosan elhelyeznie a kiállítótér jeles pontján. Ezt meglátva a teremőr  néni, aki rendkívül tisztelte a művész urakat,  rögtön cselekedett és szépen kitörölte a pókhálót az ablak sarkából. Majd közölte a művész úrral, mire Csutoros, Emmuska néni legnagyobb meglepődésére kivette a keretet a kiállítási anyagból. Na most akkor temetik-e a művészetet vagy nem változott semmi, a művészet mégiscsak örök?

Illusztráció