A RIPORT

Kedves olvasóink, Piroska Mihály barátunk, majd valamikor szeptember táján fogja betölteni ötven valahanyadik életévét, ebből az alkalomból kerestem meg magam egy kis beszélgetésre, emlékidézésre.

Mellőzzük a formaságokat, mivel már igen régóta ismerjük egymást, rögtön az első kérdésem.

Hogyan alakult a gyermekkora ?

Hajdúszoboszlón születtem, mivel szüleim már akkor a negyvenes évek végén úgy érezték, hogy jobb lesz, ha elhagyják a büdös, zajos, rosszlevegőjű várost és minél messzebb keresnek egy szerény kis falut, ahol nyugodtan éldegélhetünk. Végül is így akadtak rá egy Budai út nevű településre ( A Buda előtag ne tévesszen meg senkit ez,ugyanis Cegléd külterülete volt, ahol a vonat is csak lassított). Elszórtan élt ott tíz-tizenöt család. Így aztán én hasonló korú gyerekek híján, mint a szabad madár egyedül bóklásztam, hol a vasúti sínek között, hol a közeli szőlők valamelyikében szőlőt eszegetve találtak rám, szüleim később ezt sokszor elmesélték.

Kérem mondjon el egy jellemző történetet ebből az időszakból!

Egy alkalommal teljesen eltűntem.  Már több órája kerestek a szüleim,  már-már úgy gondolták, hogy mozgósítanak minden ismerőst, azt az ötöt-hatot, hogy induljanak ők is a keresésemre, amikor szinte az utolsó pillanatban beállított velem az „Ezredes Úr”( aki egy titokzatos ember volt senki sem tudta ki volt, honnan jött, valószínűleg ő is jobban szerette a vidéki magányt a nagyvárosi nyüzsgésnél) Aztán átadott anyámnak, és kimérten ennyit mondott „Asszonyom, vigyázzon jobban a gyermekére, fenn a dombon egy szőlőtőke tövében találtam meg.” Én ebből  később azt a következtetést vontam le , hogy sok volt ott a szőlő, és az eset talán októberben történhetett, különben minek ültem volna egy szőlőtőke alatt.

Hogyan került a család Ceglédbercelre?

Az úgy volt, hogy egyrészt az akkori családsegítő az ÁVÓ ( ez a szervezet „segített,” kit a Rózsadombra , kit a jó levegőjű Recskre , Hortobágyra költöztetetni), Szüleim nem várták meg, hogy e kedves gesztust rajtunk is gyakorolják és esetleg kényszerlakhelyet jelöljenek ki,  mivel egyre többet foglalkoztak a volt csendőrtiszt apámmal, úgy gondolták, elvonulnak a világ (értsd az egyre agresszívebb kommunista világ) szeme elől erre a kis pár házból álló településre.Majd Ceglédbercelre aztán innen úgy kerültünk, hogy egyrészt szülésznőt keresett a község, másrészt én óvodás korba kerültem, és a Budai Úton nemhogy óvoda, iskola, de még egy kocsma sem volt. A faluba egy tisztességes sváb család „lakrészbe” (szoba konyha) költöztettek be akkor már  öcsémmel együtt, négyünket.  Az Isten áldja meg őket, rendes szorgalmas emberek voltak, hamar megszerettek, és befogadtak bennünket, ahogy nemsokára a falu is.

 Később hogyan alakult az élete?

Miután a nyolc osztályt kijártam, rövidesen elkerültem Bercelről, vissza szülővárosomba, de jól emlékszem,  a régi négyes út mellett az ötvennyolcas kilométerkő mellett üldögélve, sokszor elmerengve, arról álmodoztam, hogy egyszer majd vegytisztító leszek. Végül is hosszú kacskaringó, és kemény küzdelem után sikerült elérni célomat, és azóta is örömmel tisztogatom a mások koszos ruháit.

Hát köszönöm szépen a riportot, azt hiszem egyelőre ennyi elég is lesz.  Sikerült  igazán szép, pozitív kicsengésű végszót  találnia.  Kedves Mihály, köszönöm a riportot!

  Piroska Mihály