Bizony nagyanyám, ahogy mesélted te is ott bámészkodtál nap mint nap amikor híre ment hogy az a fúrás amit már régebben elkezdtek a Bánomkertben, hamarosan eredményes lesz, valami fel fog törni a föld alól. Persze hogy vártatok, végre valami történjen ebben az unalmas kisvárosban, vagy olaj, vagy víz nem tudhattátok szerintem, nem is igen érdekelt benneteket, mint a polgármestereket sem. És azt sem tudhattátok, hogy ez fogja a város sorsát majd meghatározni, hogy ettől lesz majd Szoboszló a fürdőváros.

Végül feltört a víz, folyt és folyt megtöltve a vályog vető gödröket. A népi lelemény rájött, ha másra nem is lesz jó, de mosni remekül lehet benne. Ekkor elmentél te is mosni, majd később áztatni fáradt tagjaidat, persze kellőképpen”bebugyolálva” magad nehogy megszóljanak. Miután megépültek az első medencék, hírét vetted, hogy némelyek azzal egészítik ki szerény jövedelmüket, hogy fürdővendégeknek adják ki lakásukat. Erre te is lázas munkába kezdtél, a tisztaszobát úgy rendbe hoztad, hogy abba még mi unokáid sem vendégeskedhettünk, mindig első volt a VENDÉG. Így pár év alatt kialakult a vendégköröd, arra emlékszem két pesti, egy miskolci családdal minden nyáron találkoztunk. Arra is, hogy mindig elébük mentél az állomásra, és ha gyalog jöttetek haza, te mindig a legnagyobb bőröndjüket cipelted, vagy szerencsés esetben Ónadi úr konflisával, ha a nagy sár miatt be tudott jönni az Árpád utca közepéig.

A fürdő közben állandóan épült, szépült, változott. Sokszor mondták a vendégeid, jöjjön ki velünk, nézze meg mennyit szépült a fürdő, de te mindig elhárítottad az invitálást, és ez alkalmat adott arra, hogy, beszélj a kezdetekről, az első mosásokról, fürdésekről a „gödrökben”, a fiatal korodról, mely történeteket vendégeid minden alkalommal szeretettel végighallgattak… Végül kevésnek bizonyult az egyetlen vendégszoba, a másikat is be kellett rendezni, sőt egy hátsó kamrát is kibérelt egy pincér, aki vendégmunkásként töltötte a nyarakat Szoboszlón. Így teltek a nyarak, mindig életet lehelve a városba, a hosszú téli esték után.

Lassan elmaradtak a szállást kérő levelek, a vendégek is. Ki szállodába, ki panzióba, ki egy korszerűbb vendégházba költözött, te is megöregedtél, majd a kis ház is le lett bontva Valami megszakadt, elmúlt, a törzsvendégeid végleg elmaradtak, de megmaradt a levelek sokasága, melyet külön egy nagy borítékban őriztél, melyen visszatérő kérés volt, „Eszter néni ekkor és ekkor szeretnénk szoboszlóra menni tud –e helyet adni üdvözlettel M.- ék". Ma ha néhanapján kezembe akadnak ezek a kérő levelek, és az a néhány fekete-fehér fénykép melyeken ott állsz te is boldogan mosolyogva a vendégeid között, emlékeztetnek arra a régi Szoboszlóra, ahol nem voltak pálmafák, sem mű-tengerpart, de volt valami amit ma már nehéz megfogalmazni, az a valami, ahogy vendégeiteket sokszor nagyon szerény körülményeitek ellenére fogadtátok, vagy az a szeretet ami a forró vízzel együtt tört fel, nem tudom…

2012/VII-VIII. Szókimondó

 

Fürdővendégekkel