TÁRLAT  LÁTOGATÁS

A hetvenes években  Debrecenben dolgoztam a Szécheny  utcai rendelt szabóságban, most úgy mondanák úri szabóság. Fiatal kezdő szakmunkások voltunk, vagy tíz-tizenketten, és többen a beatkorszak lázában égtünk. Nálam már hamvadni kezdett ez a tűz, és arra korlátozódott, hogy segítettem nekik megszerezni részint a saját felvételeim átjátszásával, részint ismerőseimtől,  a  rockzene akkorra már „ klasszikussá” vált műveit. (Érdekes,  ma már szinte alig hallani róluk, a világ ezen is átvágtatott., vagy végül is kihulltak a nagy rostán. De az biztos, hogy akkor hihetetlenül  fontosnak tűnt. Ez a szerepem aztán némileg kiemelt szerephez juttatott, tehát mondjuk úgy, adtak a véleményemre. Egy idő után azt is elmondtam némelyiküknek, hogy érdekel a képzőművészet. Ez aztán többükben nagy megbotránkozást keltett, de voltak ketten hárman, akiken úgy láttam, nem idegenkednek annyira, ettől a számukra távoli ismeretlen világtól. Sőt az első meglepetés akkor ért, amikor az egyik munkatársam, O. Csaba egy olajfestményt hozott be és közölte, egy ismerőse, aki festeget, neked küldi, mivel elmondtam, hogy téged érdekelnek a képek. Csaba még aznap bevallotta, hogy nekik is vannak olajfesményeik, csak olyan ciki, mert olyan  Jézusos képek, és  ráadásul az a hülye „Művész Úr” festette mindegyiket.( A Művész úr akkortájt  Debrecen egyik jellegzetes figurája volt ) Még aznap elmentem megnézni a képeket, érdekes vörösben,  krapplakkban, izzó vallásos képe erdőrészletek voltak. Pár héttel később aztán a Kossuth utcai kiállító teremben  megnyílt egy kiállítás , ha jól emlékszem Bodó Karcsié  én megpendítettem a dolgot, végül is hárman eljöttek velem . Szinte félve léptek be a terembe, mintha templomba léptek volna be. 

Eleinte kissé feszengtek, kuncogtak  egymásra , mintha azt kérdeznék egymástól, mit keresek én itt . Végül, ahogy jöttünk lefelé az emeletről,láttam szinte megkönnyebbültek Egy jó volt, érdekes volt, is kicsúszott a szájukon . Másnap azután mint akik valami titkos szeánszon vettek volna részt cinkosan néztek rám. Mint akiknek közös nagy titkuk van. Már el is feledkeztem a dologról, amikor egyikük V. Pista figyelmeztetett, hogy a TIT klubban nyílt egy kiállítás valami Cs Uhriné és nem nézzük e meg. Természetesen megnéztük, majd még jó párat.  Azóta hosszú idő telt el, nem tudom ha most meglátnak egy kiállításra invitáló meghívót , eszükbe jut- e az első tárlatlátogatásuk, elmennek e megnézni? Vagy már azóta, visszaszürkültek a tárlatra nem járók hatalmas táborába, és el is felejtkeztek az egészről. Szeretném hinni, hogy nem.

Illusztráció