|
TŐKE
Akkortájt, úgy ötven éve, amikor elültették még más szelek fújdogáltak a mátrai tájakon. Keményen kapaszkodott pár szál gyökerével a gyöngyöstarjáni fekete földbe. Egészséges fiatal vesszőket hajtva, egyre növekedett, erősödött. Majd az első terméseit is megmutatta. Később aztán szép fürtöket hozott, bár senki sem törődött vele. Egy volt a sok közül. Így teltek az évek. Mindig más és más volt a gazdája, nem kapott különleges figyelmet, törődést, mégis szebben fejlődött, mint a társai. Más tőkék idővel elgörbültek, ledőltek. Ő egyenes maradt. Pedig sokszor ellenállt viharos szeleknek, tépkedte, verte leveleit a jég. Kibírta. És évről évre tette a dolgát, teremte az egészséges fürtöket. Amikor már öreg tőke volt, akkor sem mondták, hogy jaj, de szép szőlőt terem ez a tőke. Míg nem egyszer új gazdája lett a földnek, és szüretelés közben oda nem szólt a többieknek, nézzétek már meg milyen szép fürtöket hozott ez az öreg tőke. Majd elgondolkodott és megkérdezte tőle, vajon mennyi bort adtál, hosszú életed során. Ezen aztán egy darabig elgondolkodott, tényleg, vajon mennyit, és mennyit fogsz még, kérdezte csak úgy magától.
|
|