ERDÉLYI MŰVÉSZSORS

Élt egyszer  székelyföld egyik kis falujában Székelyszentkirályban, egy szegény család. Az őseiktől örökölt  földet művelték. Négyen voltak testvérek, az egyik fiú azonban más volt, mint a többi, sűrűn elábrándozott figyelte a madarakat, a nyíló természetet, és ha volt rá lehetősége le is rajzolgatta. Erre aztán a tanitó úr is felfigyelt, és az iskola végeztével azt javasolta a szüleinek, hogy ezt a gyereket képzőművészeti iskolába kellene adni. Igen ám, de az ötvenes években ott is leseperték a padlásokat, a Líceumban pedig a kosztot szállást fizetni kellett. A gyerek igen szeretett volna menni, ezért eladta a nagyobb testvér ünneplő csizmáját, majd egy véka búzát, és elindult a nagy útra, Marosvásárhelyre. Itt döbbent aztán rá, hogy ő egy mukkot sem tud Románul. Végül aztán kézzel -lábbal sikerült kimagyaráznia magát, hogy miért jött, csakhogy már nem volt hely, betelt a szálláshely. Míg valahogy mégis kerítettek neki egy kis zugot ahol meghúzhatta magát. De hamarosan elfogyott a pénze, amit magával hozott, úgy érezte, nem tehet mást abba kell hagyni az iskolát, haza akart menni. De ezt már a tanárai nem engedték nem akartak elveszíteni egy tehetséges tanítványt. Szerencséje is volt, egy tanulmányait abbahagyó leány helyett megkapta az ösztöndíjat. Így végezte el a művészeti középiskolát. A tanárai javasolták, a képzőművészeti egyetemre, Kolozsvárra. A család ekkor sem tudott segíteni, így nyáron otthon dolgozott, hogy beiratkozhasson. Kolozsvárra kerülve pedig mindenféle munkát vállalva (vagokirakást is) tartotta fenn magát, míg nem tehetségét itt is felismerve, tanárai javaslatára a helyi magyar folyóiratoknál illusztrálási lehetőséget kapott, a kolozsvári operánál világosított, statisztált. Ettől kezdve kissé könnyebb lett a sorsa, főleg úgy hogy a városban élő bátyja ruházta, nővére élelemmel látta el. A Főiskola elvégzése után, Segesvárra helyezték el  rajztanárnak. Megnősült, Segesváron, kissé elszigetelve találta meg saját hangját, ebben segítette az akkor még érintetlen ősi város hangulata, és a ’48- as Magyar hagyomány. Így sikerült  bekapcsolódnia, a megújult Erdélyi grafika fősodrába. Ez a művész a mi kedves barátunk. Sz Kovács Géza.  

----