SCHUSZTER ELVTÁRS

A nyolcvanas évek elején sem ment ritkaságszámba , hogy egy jól képzett  iparosember lett városi párttitkár . Akkor ez bárhol előfordulhatott. Így történt ez Hajdúszoboszlón is. Nem volt ő se szabó se szűcs( mit sütsz kis szűcs) A tisztes mestersége suszter volt. Azomban  ő nem maradt meg a kaptafánál, mivel hívta a párt  (az, az egyetlen) ő ment. Azaz hogy   jött, mivel kinevezték a város első emberének. Természetesen ettől kezdve szinte minden  érdekelte,  ami a városban történik- a labdarúgáson túli  dolgok is,- mint például Szoboszló képzőművészeti élete. Így aztán sűrűn megszállta az ihlet, hogy egy- egy kiadós fürdőzés után, ami igen gyakori elfoglaltsága volt , ellátogasson Rácz György  műtermébe, ami akkor éppen a gyógyfürdő területén volt. Érdeklődéssel figyelte őt munka közben, és sűrűn tette fel érdekfeszítő kérdéseit. Miért ilyen vastagok a képek ? Miért ilyen seszínűek ? Egyáltalán mit ábrázolnak ezek a képek? Egyszer aztán Gyuri megunta és felvilágosította. Ide figyeljen párttitkár elvtárs, a ló az ló, a köcsög az köcsög , A kép az kép . Ezek képek. Ezután világossá válhatott a képzőművészet lényege Schuszter elvtárs  számára, mert ettől kezdve egyre ritkábban látogatott el a műhelybe. Ha jött is kerülte a művészet lényegét  érintő  kérdéseit. Ebben az időben történt, hogy lejátszották a rádióban azt a riportot, mely Gyurinak a Fiatal Művészek Klubjában lévő kiállítása kapcsán készült, megszólaltatva több látogatót is, akik igen jó véleménnyel voltak a  művekről. Ezt a riportot a Művelődési Ház igazgatója  Kovács  László  felvette hangszalagra, és bevitte nagy büszkén a pártbizottságra. Miután a párttitkár elvtárs meghallgatta a felvételt, csak annyit mondott: Na ha ez így van, akkor  majd ha én nyugdíjba megyek elkezdek festeni  és lehet , hogy jobb képeket fogok csinálni mint  Rácz Gyuri. Na itt aztán kibújt a szög a zsákból,  hősünk mégsem értette meg a képzőművészet lényegét.

Elvtársi csók