SZOBOSZLÓI KÉPEK

Nehéz de szép feladatra vállalkozott a Művelődési  Ház, és a Szoboszlói Kulturális Közösség  amikor elhatározta, hogy megrendezi a városunkhoz szoros szálakkal kötődő alkotóművészek kiállítását. A helyi képzőművészeti életnek ilyen fajta összegzése tudomásom szerint még nem volt.  Be kell vallanunk azonban, hogy nem küszködtünk a bőség zavarával, amikor végig kellett gondolnunk a lehetőségeinket, hogy méltó, a jövőben is vállalható kiállítást hozzunk létre…

Városunk képzőművészeti fellendülése valójában a hatvanas évek elejére vezethető vissza. Ekkor   jelentős kiállításaink voltak, melyen egyrészt pályakezdő, másrész , az úgynevezett „tűrt” kategóriába tartozó, közöttük ma már több Kossuth díjas , Európa  sőt világszerte is elismert művész. állított ki a Bocskai utcai Kisgalériában.. Néhány nevet érdemes megemlíteni: Hincz Gyula, Holló László, Reich Károly Makovecz Imre, Csete György, Schéner Mihály, Haraszty István… és folytathatnánk a sort. A nyolcvanas évek elején megrendezett két alkotótábor, ugyanebbe a kategóriába sorolható. Az akkor elkészült műve a mai napig megtalálhatóak köztereinken, középületeinkben máig meghatározó, követendő, modern  szellemiséget sugallnak: (Csutoros , Joláthy, Schéner) És a legutóbbi fontos esemény az 1996 ban Joseph Kadar által alapított Nemzetközi Modern Múzeum létrejötte, mely az országban az első volt, csak úgy tűnik erről szívesen megfeledkeznek a művészettörténészek.(Picasso, Le   Corbusier, Wilffredo Lam..)Persze ez mind szép de hol vannak itt a Szoboszlóiak, kérdezhetnék?  Szoboszlói alkotókról, úgy gondolom, hogy a hatvanas évek közepétől, kezdve  beszélhetünk. Mert hiába kutatunk városunk képzőművészeti régmúltjában, huzamosan itt élő jelentős alkotót korábban nem találunk. (Milyen nagyszerű lett volna akár egy Mészöly Géza képet vagy egy Mata János metszetet  is bemutatnunk, de ők sajnos csak „átutazóban” tartózkodtak városunkban) A Szoboszlóhoz kötődő  alkotók, akik gyermekkorukban megszerették ezt a várost ezt a tájat, felnőtt korukban  Párizsig, de legalábbis  valamelyik Magyar nagyvárosig futottak szélesebb teret , nagyobb perspektívát,  boldogulást remélve, hogy idősebb korukra, ahogy az már sokszor  megesett visszatérjenek, mert itthon meg  kell mutatni mire is jutottam. Egy festő barátom szokta mondogatni, hogy „sok a festő de kevés a művész” tehát nehéz volt a döntés. 

Végül  összeállt egy kiállítási anyag, melybe nem csak racionális, de érzelmi döntések is közre játszottak.  Úgy gondolom, azonban, hogy ez az anyag méltó módon reprezentálja városunk képzőművészetét. Minden alkotó másképpen kapcsolódott, kapcsolódik városunkhoz, van aki születése, van aki a gyermekkor jogán, és van aki itt kezdte és itt teljesítette ki művészetét, és akad olyan is akit a város szeretete, köztéri munkáinak jelentős száma jogán tartunk Szoboszlóinak.  Végül  néhány javaslat leendő, tárlat látogatóinknak: A művekben ne keressék az időbeli vagy térbeli kapcsolódási pontokat, mert ezek az alkotások akár ötven-hatvan év távlatában, és akár ezer kilométer távolságban, más, más szellemi közegben születtek. Ezért aztán, ahogy az ilyen kiállítások esetében lenni szokott, tarka a kép, kifejezési módokban, technikákban egyaránt. Azért egyvalami mégiscsak összeköti e műveket Hajdúszoboszló.

Mégis, szerinted  milyen városunk képzőművészete, kérdezte tőlem régebben az egyik ismerősöm, innen üzenem neki, jöjjön el nézze meg.