TÜNTETÉSBŐL...HAZAFELÉ

Ha jól emlékszem a kétezres évek elején egy baráti társasággal autóval felutaztunk Pestre a TV székház elé tüntetni. Arra már nem emlékszem pontosan mi volt a célja, talán a székház eladása. Jól éreztük magunkat, rendőri brutalitásra akkor még nem is gondoltunk. Természetesen minket sem került el az úgynevezett tömeg pszichózis, persze ez abban merült ki, hogy eggyé váltunk a tömeggel, de senkit sem vertünk össze, stb... Már késő este volt, amikor hazaindultunk. A sofőr Gy. Laci  mint kiderült nem jó tájékozódási képességről tett tanúbizonyságot mert már Pest alatt azt mondta, remélem jó úton jöttem ki a fővárosból.

Még Vecsés, vagy Pilis környékén megálltunk egy faluszéli kocsmánál, majd tovább indultunk. Laci egy fél óra múlva aztán megszólalt, gyerekek vajon hol járhatunk, ezt amolyan költői kérdésnek véltük. Ekkor a sötétben kinéztem az ablakon, és megpillantottam a házat és azt a Hősi szobrot mely a házunk előtt állt a sétatér végében. Egy darabig szólni se tudtam, a sors furcsa játékának éreztem. Fiúk, Ceglédbercelen hajtunk át azon a községen mely gyermekkorom helyszíne volt. Aztán sokáig hallgattam, szobánk ablakán át megint láttam az obeliszket, meggyújtottam pár szál gyertyát, mint annyiszor halottak napján, végül felocsúdva nyugtattam meg őket, mindjárt Ceglédre érünk, ott rátérhetünk a helyes útra. Aztán egészen hazáig azon gondolkodtam, most mi volt nekem a legnagyobb élmény a tüntetés vagy az hogy eltévedtünk?

Illusztráció