Ha egy kellemes nyári estén végigsétálsz barátaiddal a Jókai soron, mielőtt betérnétek egy borozóba, vagy a Halász csárdába,ha ugyan még nem keresztelték még át,  állítsd meg a társaságot, hunyd be a szemed, és mondd el mit látsz. Mondd el, azt a történetet, amit egy öreg Szoboszlóitól hallottál, hogy itt bizony, hatalmas szilfák árnyékában, még a harmincas évek elején is egy nagy ásott kút állott, mellette egy hosszú vasvályú. Az úttest túloldalán lévő állatvásár, (mely nagyjából a Szent István park területén volt)  az átmenő állatforgalom itatójaként. A gazdák vederrel húzzák fel a vizet, és úgy öntötték a vályúba. Később a fürdő megnyitása után ”korszerűsíttették” már kerekes kútként működött, és ez az újítás „idegenforgalmi” okok miatt történt . No nem a Brit királyi ház tagjainak akartak kedvezni, akik már ekkor felfedezték gyógyvizünk csodálatos erelyét, nem is a helyi lakosoknak, hanem a Szovátról, Nádudvarról, Kabáról,stb.. lovas kocsikkal, tehénszekerekkel, vasárnaponként  érkező fürdővendégek, -vagyis az állataik jobb kiszolgálása,-ivóvízellátása érdekében. Tehát ez a kis utca tulajdonképpen egy kornak megfelelő parkoló  volt. Miután a gazduramék, kora hajnalban megérkeztek családostól, esetleg még egy- két szomszéd is, ha felfért a járműre, itt leparkoltak, az állatokat megetették, megitatták, majd a szekérhez kötve őket, elvonultak a közelben lévő fürdőbe. Koraestig áztatták fáradt tagjaikat.  Majd a fürdőzés befejeztével szép lassan visszabaktattak, befogták az állatokat, elővették az elemózsiát, mert bizony a fürdőzés után igencsak megéheztek. Megbeszélték aznapi élményeiket, így szép lassan hazaérkeztek. Hát valahogy így indult el a gyógyfürdőnk az ismertté válás útján, a hőskorban. Talán még lehetne találni egy hajdani fürdőzőt, aki még gyermekkorában átélte ezt az élményt, és megkérdezni, Ő hogyan emlékezne arra a régi Szoboszlóra, és vajon hogy vélekedne a mai gyógyfürdőről, a jakuzziról, mediterrán tengerpartról, pálmafákról stb.. ezt azután a borozóba betérve,  elmondhatná.

2012/I. Szókimondó